14. fejezet

- Nos? – kérdeztem, és mereven néztem a szemébe, ő állta a tekintetemet. – Aro küldött?
- Ugyan, drágám! Soha életemben nem találkoztam velük, te is tudod – válaszolta komolyan, majd magához húzott. Nem tudtam, higgyek –e neki, vagy megint megpróbál hatni rám.
- Igazat mondasz?
- Esküszöm – mondta, és ünnepélyesen felemelte az egyik kezét. – Szeretlek, és soha többé nem fogok elhallgatni előled semmit.
- Kapsz egy esélyt – adtam meg magam. Arra gondoltam, hogy akárhogy is történt, mégis ő az egyetlen, akit szerettem valaha, és ez nem lehet véletlen. Éreztem, hogy ő az Igazi, és hinni akartam neki. – Ez lesz az utolsó.
- Nem fogok csalódást okozni, megígérem.
- Azt ajánlom is. – Kicsit megnyugodtam, hagytam, hogy megcsókoljon, és én is viszonoztam. Újra lángra kapott köztünk a szenvedély, és meg sem álltunk az ágyig. Jó volt megint érezni, hogy szeret, bár aggasztott egy kicsit, hogy ilyen könnyen megbocsátottam neki. Eszembe jutott, hogy felhívom Alice-t. Most már nem kellett titkolóznom Hugo előtt, úgyhogy bekapcsoltam a telefonomat, de még mielőtt elkezdtem volna bepötyögni a számát, megcsörrent a készülék.
- Helló, Alice! – szóltam a mobilba. – Épp most akartalak hívni.
- Tudom. Gondoltam megelőzlek. Minden rendben? – kérdezte olyan hangom, mint amikor valaki meg akar tudni valamit, de nem mer rákérdezni.
- Volt egy kis összezörrenésem a Denali klánnal, vagyis csak Tanyával, de megoldódott.
- Igen, hallottunk róla. Eleazar elmesélte, hogy kiderült egy s más a barátodról.
- Már megoldottuk az ügyet. És ti jól vagytok?
- Volt egy látomásom, de nem értem pontosan. Benne volt a Volturi meg te, de ott volt Hugo is vagy ki, és olyan zavaros lett az egész.
- Nem tudnál egy kicsivel pontosabb lenni?
- Megpróbálok koncentrálni. – Eltelt néhány másodperc, mire újra megszólalt. – Nézd, Jane! Én nem akarok semmi jónak az elrontója lenni, de valami nagyon nem jó. Látom, hogy hó van mindenütt, és éjszaka van, azt hiszem, félhold. Tehát nagyjából egy heted van. Arót látom jönni, Renatát, és még három másik férfit, de őket nem ismerem. Beszélgetnek, és várnak. Ekkor megjelenik a te barátod, és az egész kép összekuszálódik. Lehet, hogy ott lesz a válaszút. Ennyi. Edwardék meg akarnak látogatni, de én nem igazán akarom, hogy menjenek. Féltem őket. A múltkor sem sokon múlott.
- Tudom, és szükségtelen idejönniük, mondd meg nekik. Majd mi elintézzük ezt. – Miután elköszöntünk, kinyomtam a telefont, és leültem az ágyra. Hugo magához húzott.
- Valami baj van? – érdeklődte.
- Nem tudom még. Aróék ide tartanak.
- Honnan veszed?
- Alice mondta.
- É ki ő és honnan tudja?
- Azt hiszem, ideje, hogy meséljek Cullenékről. Szóval, Carlisle a családfő, ő orvos a forksi kórházban.
- Orvos? – nézett rám hitetlenkedve. – Az meg hogy lehet?
- Mindent elmagyarázok. Nos, ő már elég régóta vámpír, de sohasem ölt embert, undorodott magától, amikor rájött, hogy mivé vált, és állatokat kezdett fogyasztani. Sokáig velünk élt Volterrában, de aztán ő is rájött, hogy többre vágyik, csakúgy mint én. Aróék még most is őrültségnek tartják, hogy nem hajlandó emberre vadászni, de nem tehetnek ez ellen semmit, ok nélkül pedig nem ölhetik meg őket, mert az ellenérzést váltana ki a többi vámpír szemében, azt pedig nem akarják. Csak egy indokra várnak, hogy léphessenek. Bár Carlsile-t kedvelik Aróék, de meg szeretnék szerezni Edwardot és Alice-t. A hatalom mindig is fontosabb volt nekik bármi másnál. Amíg nincs jó ürügyük, addig a Culleneket is hagyják, had éljék az életüket. Visszatérve rájuk: Carlsile változtatta át a többieket, kivéve Bellát, Alice-t és Jaspert. Először Edward lett vámpír, majd Esme, aki azóta a felesége. Később jött Rosalie, utána Emmett, ők szintén egy pár. Alice és Jasper később csatlakozott hozzájuk, mivel a lány előre látta, hogy velük fognak élni.
- Vagyis Alice látja a jövőt – nyugtázta Hugo. – És a többiek?
- Edward hallja a gondolatokat, kivéve Belláét, mivel Bella pajzsként viselkedik az efféle képességekkel szemben. Engem is könnyedén elhárított. Jasper manipulálja az érzelmeket, de nem úgy, mint te, mert ő akármelyiket képes éreztetni veled. Emmet erős, mint egy bivaly, de semmi egyéb.
- Értem. És hogy képes Carlisle embereket gyógyítani?
- Ő olyan régen csinálja ezt, hogy már hozzászokott. Ahogyan Edward sem ölte meg Bellát, míg ember volt. Beleszeretett, és meg tudta állni, sőt, még gyermekük is született, amíg a lány ember volt.
- És az milyen teremtmény lehet?
- Csodálatos. Renesmee a neve, és gyönyörű kislány. Sokkal gyorsabban fejlődik, mint egy embergyerek, és kézrátéttel közli veled a gondolatait. Hihetetlen képeket tud átküldeni így neked.
- Szereted őket, igaz? – mosolygott rám, és megsimogatta az arcomat. – Olyan szeretettel beszéltél róluk, hogy le sem tagadhatnád.
- Igen, nagyon szeretem a Culleneket. Nem érdemeltem meg, ők mégis befogadtak, azok után, hogy meg akartuk ölni őket néhány hónappal ezelőtt.
- Megölni?
- Igen, a Volturi keresett egy jó okot, amiért elpusztíthatná őket, de nem jött be a terv, szerencsére. A kislány miatt volt, azt hittük, halhatatlan, és egy gyermeket vámpírrá tenni halálos bűn a mi világunkban. Áldom az eget, hogy nem sikerült a tervünk. Carlisle-ék igazán tisztaszívű vámpírok, nincs még egy hozzájuk hasonló. Őket a szeretet köti össze, nem a túlélés, mint a fajtánkbelieket általában.
- Ha elmúlt a veszély bemutatsz majd nekik?
- Ha túléljük, igen. Alice azt mondta, hogy kábé egy hetünk van. Félholdkor érnek ide. Aro jön, Renata, ő az Aro pajzsa, és három testőr még. Gondolom, nem tervez harcot. Vagy sikerül visszacsábítania, vagy végem.
- Nem számít, én melletted leszek. A Cullenek nem jönnek segíteni?
- Szeretnének, de nem akarom bajba sodorni őket.
- Majd bevetem a képességemet, ha már van. Mit gondolsz?
- Nem tudom, működne –e. Bár Jasper tud hatni Bellára, talán te is manipulálhatnád Renatát.
- Hogyan tudhatnánk meg? - Kicsit gondolkodtam, és úgy döntöttem, hogy azelőtt kellene elmenni Carlisle-ékhoz, mielőtt Aróék ideérnek.
- Azt hiszem, csak egy mód van rá: még ma elindulunk, és meglátogatjuk Edwardékat. Néhány nap alatt megjárjuk.
- Benne vagyok. De előbb beszélj velük!
- Persze. – Azonnal tárcsáztam Edwardot. Mikor felvette, gyorsan elmondtam neki, hogy mit tervezünk Hugóval, és hogy szeretnénk letesztelni a képességét Bellán, de ehhez oda kellene mennünk.
- Rendben – egyezett bele. – Ha most elindultok, egy napon belül ideértek, még futva is. Addig szólok a többieknek, és megbeszélem Bellával.
- Akkor hamarosan találkozunk. – Kinyomtam a mobilt, gyorsan átöltöztünk, és elindultunk Forksba.

Néhány órán belül elértük Washington államot, ebben a tekintetben áldottam a fajtámat, jó volt ilyen erő és gyorsaság birtokában lenni. Mikor már nem messze jártunk Forkstól, fura érzés kerített hatalmába, mintha rég nem látott otthonomhoz tértem volna haza, és mikor megpillantottam Edwardék házát, még erősebb lett az izgalmam. Hugo is csendben volt, bizonyára ő is ideges lehetett kissé, hogy találkozhat az úgymond családommal. Lelassítottuk lépteinket, és kézen fogva sétáltunk Carlsile-ék felé. Esmének már messziről látni lehetett boldog mosolyát, és széttárt karokkal jött elénk.
- Jane, már hiányoztál – mondta köszönés gyanánt.
- Esme, ő itt Hugo – mutattam be a páromat. Esme őt is megölelte, és Hugo végre megnyugodott egy kicsit.
- Gyere, ismerd meg a többieket – hívtam magam után, és sorban bemutattam mindenkit, kivéve persze Rose-t, mert ő most sem mutatott érdeklődést irántam. Kicsit csalódtam, mert reméltem, hogy idővel megbékél, de ha nem, hát nem. A család kedvesen fogadta Hugót, és ennek borzasztóan örültem, és mikor Alice is barátságosan üdvözölte, megkönnyebbültem. Tehát nincs akkora baj.
- Edwardék kicsit késnek, de nem sokára itt lesznek – mondta Carlisle, mikor látta, hogy őket keresem.
- Rendben, csak kicsit izgatott vagyok Aróék miatt. De jó újra itt lenni.
Bementünk a házba, leültünk a nappaliban, és amíg vártuk Belláékat, kitárgyaltuk az elmúlt három hónap eseményeit. Elmeséltem, hogyan ismerkedtünk meg Hugóval, mi történt Tanyáéknál, ők pedig lelkesen újságolták, hogy Nessie mekkora tempóban növekszik, és milyen gyorsan fejlődik. Már alig vártam, hogy láthassam őket. Be kellett ismernem magamnak, hogy mennyire hiányoztak mindannyian, még Rosalie is, aki nem mutatkozott, mióta megérkeztünk, de nem igazán firtattam, merre van. A lényeg az volt, hogy megint azokkal lehettem, akiket a családomnak tekintettem, de tudtam, hogy hamarosan vissza kell mennünk Alaszkába, és szembe kell néznem Aróval.