15. fejezet

Hamar befutottak Belláék is, Jacob és Renesmee nélkül, akiket inkább otthon hagytak a biztonság kedvéért, mivel nem tudhatták, hogy Hugo mennyire tudna ellenállni a kislány vérének. Kicsit csalódott voltam, de megnyugtattak, hogy másnap meglátogathatom. Az indián fiú a világért sem hagyta volna magára Nessie-t. Irigyeltem ezt a csöppséget, hogy ilyen korán rátalált a társára, és bár egy ideig még plátói marad ez a kapcsolat, mégis annyira meghitt és szeretettel teli, amilyet csak nagyon kevesen tapasztalnak meg. Jó volt találkozni velük, Bella kedvesen fogadott minket, és izgatottan kezdett bele Hugóval a kísérletbe.
- Nos, érzel valamit? – kérdezte kíváncsian párom.
- Azt hiszem – felelte Bella, kissé elgondolkodva. – Olyan, mintha régi barátok lennénk és tudnánk egymás legféltettebb titkait.
- Van egy ötletem – szólt közbe Emmett. – Tudok egy alkalmas személyt, akin lehetne tesztelni magad, Hugo.
- Igazad van – szólt közbe Edward, meg sem várva, hogy az előrukkoljon a tervével.
- Elmondanátok, miről van szó? – érdeklődtem.
- Szólunk Rosalie-nak, hogy dugja ide az orrát – magyarázta Emmett -, és amikor bejön, Bella köré vonja a pajzsát, és Hugo megpróbálja majd manipulálni. Így megtudhatjuk, hogy Renatát ki lehet-e cselezni.
- Jó ötlet – értett egyet Carlisle. – De csak finoman, ne bőszítsétek fel Rose-t!
- Nem lesz semmi baja.
- Rendben, akkor szólok neki – ajánlotta a Emmett, majd elindult az erdőbe. Néhány perc elteltével megjelentek kéz a kézben, a fiú arcán hatalmas vigyor terült szét, Rose pedig eléggé kelletlenül lépett be a házba, rólam szinte tudomást sem véve. Cinkosan összenéztünk Bellával, aki bólintott. Odaléptem a szőke lányhoz, és köszöntöttem.
- Szervusz Rosalie, szeretném bemutatni a társamat, Hugót. – Ahogy kimondtam, Hugo kezet nyújtott Rose-nak, aki erre elmosolyodott, majd barátságosan viszonozta a gesztust.
- Örülök, hogy megismertelek, már nagyon kíváncsi voltam rád – mondta kedvesen, amitől leesett az állunk. Tehát Hugo képessége is áthatol Bella pajzsán. – Ne haragudj, hogy nem voltam itt, mikor megérkeztetek, de vadásznom kellett – folytatta Rosalie.
- Ugyan, nincs semmi baj – válaszolta Hugo. – Azt hiszem, jóban leszünk.
- Ebben teljesen biztos vagyok. – Mindnyájan csodálkozva figyeltük a jelenetet, én személy szerint még sohasem láttam Rosie-t ennyire negédesnek.
- Szerintem elég bizonyosságot szereztünk Hugo képességéről – szólalt meg Carlsile.
- Képesség? – nézett ránk hirtelen Rosalie, mint aki most ocsúdott fel, majd mérgesen megrázta a fejét. – Ti rajtam próbáltátok ki ennek a férfinak a képességét?
- Nyugalom, Rose! – csitította Emmett. – Csak azért csinálták, mert kíváncsiak voltak, hogy áthatol-e Bella pajzsán.
- Hát… Gratulálok. Örülök, hogy segíthettem – sziszegte, majd fújtatva felrohant az emeletre.
- Gondolom, nem lettem kedvesebb a szemében – állapítottam meg.
- Majd lenyugszik – nyugtatott Esme.

Ezután még sokáig beszélgettünk, Emmett felment kiengesztelni feleségét, és nem is jöttek elő, míg ott voltunk. Hajnalban Edward és Bella hazamentek, hogy mire Nessie felébred, mellette legyenek, és megegyeztünk, hogy később én is utánuk megyek. Kíváncsi voltam, mennyit nőtt a kislány, mióta nem láttam. Jasper felajánlotta, hogy szívesen támogatnak minket a Volturival szemben, de én nem tudtam, hogy elfogadjam –e a segítségüket.
- Nem hagyhatjuk, hogy bántsanak – mondta.
- Igazán jól esik, hogy meg akartok védeni, de nem tudom, hogy jó lenne –e, ha belekevernélek benneteket. Lesz még alkalmatok szembe szállni Aróval, amikor eljönnek ellenőrizni Nessie-t.
- Nem hiszem, hogy ketten elegendőek lesztek ellenük – csatlakozott Esme is.
- Alice szerint kevesen jönnek – folytatta Carlisle. – Ha Hugónak sikerül áttörni Renata pajzsát, könnyedén manipulálhatja Arót. Mi csak azért lennénk ott, hogy lássa, hogy nem vagy egyedül.
- De attól félek, hogy később visszajönnek, és akkor nagy bajban leszünk.
- Talán igazad van – nyugtázta Esme. – És mi lenne, ha valahol távolabb várnánk? Ahol nem vesznek észre. És ha baj van, Edward úgyis tudni fogja, mi pedig a segítségetekre lehetünk. - Meghatott ez a törődés, és elfogadtam. Reméltem, hogy nem lesz szükség arra, hogy bevonjam őket. Tudtam, hogy Aro azért nem hoz nagy csapatot, mert nem is sejti, hogy barátok állnak mögöttem, pláne hogy a Cullenek azok.
Ezután Hugóval elmentünk vadászni, hogy amikor találkozik Nessie-vel, még véletlenül se essen kísértésbe. A környéken maradtunk, és amint jóllaktunk, elindultunk Belláék kunyhója felé.
A kislány már ébren volt, és Jacobbal játszott, aki farkas alakjában volt éppen, Nessie pedig a hátán lovagolt. Amikor észrevettek, Jake torkából fenyegető morgás tört elő, de Hugónak szólt, aki nem ijedt meg tőle, csak csodálkozva nézte őket.
- Szóval ő a kis Renesmee – állapította meg. – És te biztos Jacob vagy – mondta a fiúnak. – Örvendek.
- Szervusz, Jake – köszöntem én is. Edward és Bella ekkor léptek ki az ajtón, és Nessie leugrott barátja hátáról, és felénk kezdett szaladni, az indiánfiú pedig elnyargalt a fák közé, hogy visszaváltozzon emberré.
- Jane! De jó, hogy itt vagy – ugrott a nyakamba hirtelen Renesmee, ami nem kicsit lepett meg, és iszonyúan jól esett, hogy ennyire örül nekem. Sokat változott a három hónap alatt, bár azért láthatóan lelassult a fejlődés, és nem nőtt olyan rohamtempóban, mint régebben.
- Szia, kicsim! – öleltem magamhoz őt, és úgy éreztem ahogy hozzám bújt, mintha testének forrósága az én kihűlt szívemet is felmelegítette volna kicsit. Hugó mosolyogva nézett minket egy darabig, majd Edwardékkal kezdett beszélgetni. Eközben Nessie az arcomra tette a kis kezét, és megmutatta nekem az elmúlt hónapok történéseit. Tisztán láttam, ahogy Jacobbal versengve vadásznak, melyiküké lesz a nagyobb állat, vagy ahogy esténként az apukája mesél neki a kedvenc meséskönyvei egyikéből. Sok képet mutatott Emmettel és Rosalie-val kapcsolatban is, akik rajongva szerették unokahúgukat, és nem volt olyan dolog, amit ne engedtek volna meg neki. Az egész családról vetített nekem emlékeket, és így olyan volt, mintha én is átéltem volna ezeket velük. Szomorú voltam, hogy újra itt kell hagynom őket, viszont ez a találkozás erőt adott, hogy ne adjam fel, és mindenképp győztesen kerüljek ki az Aróval való találkozásból.